Szubkultúrához tartozni nem azt jelenti, hogy eldönti az ember, és onnantól kezdve bátran parádézhat akármilyen, a témába vágó öltözékben, kiegészítőben. Egy ilyen közösség sokkal mélyebb értélmű, jóval távolabbra mutat, mint pusztán öltözködési hóbort. Aki csak azért áll be egy ilyen közösségbe, mert tetszik az öltözködési stílusa, viszont azzal együtt semmi mást nem hajlandó a magáévá tenni, az jobban teszi, ha inkább nem is próbálkozik. És ez nem feltétlenül csak a goth vagy dark stílusokra igaz, hanem éppúgy bármelyik zenei vagy kulturális irányzatra. Ha valaki felöltözik brooklyni gangsztának, de nem tudja, hogy kihez tartozik a fejkendő színe, az számoljon azzal, hogy könnyen elláthatják a baját. Vagy más megközelítésben: nagyon hamar kiderül, ha valaki csak azért vesz fel egy zenekaros pólót, mert tetszik neki a mintája. De az életfilozófia és gondolkodásmód elsajátítása nélkül rasztának öltözni, vagy éppen csak azért belekóstolni bármilyen közösség szokásaiba, mert olyan jól néz ki szimpla felszínesség és bunkóság. Az ilyet általában jobb esetben rövid úton kiközösítik, rosszabb esetben bántják is, tehát annyira azért nem kifizetődő.

A dark és a gothic stílusok a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején kezdték el szárnyaikat bontogatni, szóval nem tegnap alakult irányzatokról beszélünk, hanem lassan 50 éves múltra visszatekintőekről. A punk volt a kiindulási pont, és mint olyan, az egyik első stílus, ami merte felrúgni a szabályokat és nagy középső ujjat mutatni a társadalomnak. A punk nélkül ma a rockzene nem úgy nézne ki, ahogy. A gothic rock a punkból nőtte ki magát, és vált önálltóvá, ha úgy tetszik, egy szubkultúra szubkultúrájává. Azonban teljesen, gyökeresen másról van itt szó, mint a punk hedonista, önpusztító és anarchista világában. A gothic sokkal inkább koncentrál tematikájában az elmúlásra, a magányra, a meg nem értettségre, a kirekesztettségre. Nem véletlen, hogy bár elég elavult kutatások szerint, de az ezen irányzathoz tartozóak között magasabb az önbántalmazás és az öngyilkossági kísérlet aránya. Természetesen ebből nem azt kell leszűrni, hogy a gótok mind depressziós, önvagdosó idegbetegek, csupán egy másik gondolkodásmódot képviselnek, akik elsősorban az élet árnyoldalát nézik.

Öltözködés tekintetében van egy fő jelszó: fekete. A fekete szín határozza meg a gothic ruházkodás legnagyobb részét, bár ezen belül is vannak olyan speciális formák, mint a lolita vagy a cyber, amelyek számos egyéb színt is alkalmaznak. De a klasszikus mindig és mindenkor a fekete marad. Ennek több oka is van, többek között az, hogy ez a gyász és a szomorúság színe, de nem mellékes az a szempont sem, hogy a társadalom nagyját képezők számára a fekete sokkal inkább kerülendő, vagy alkalmi viselet. A formavilág is egészen egyedi, ugyanis a gothic ruhák felidézhetik a viktoriánus kor öltözködésétől a barokkon át egészen a középkorig bármilyen művészettörténeti kor darabjait, sőt, még nem kevés fantasy, és BDSM is beleférhet az összeállításba. Vászon, csipke, bőr, szegecs, lánc és még sok minden megfér egy tető alatt, a lényeg a meghökkentő összhatás, bizonyos esetekben pedig az erotikus felhang. A legtöbben azonban a letűnt korok eleganciáját kívánják a maguk módján felidézni, bár sokszor kétes eredménnyel.

Egyik-másik képviselő ugyanis ahelyett, hogy növelné a stílus ázsióját, sokkal inkább rombolja azt nevetséges megjelenésével. Az internet tele van az esetlen, sután összeállított, aránytalan gothic öltözékekkel és követőkkel, akik, valljuk be, még belsősként is inkább komikusak, mint tiszteletre méltóak. Azonban ne felejtsük el, hogy bármilyen irányzatban könnyű ám túltolni a biciklit, például a rapperek bokáig letolt buggyos gatyája, a metalosok szegecsei és felvarrói, a folkrajongók hevenyészett népviselet-utánzatai, és így tovább. Az, hogy valakinek semmi stílusérzéke sincs, még nem mentség a saját maguk lejáratására. Azt egészen nyugodtan meg lehet hagyni a plázákban kóborló műanyag-embereknek, akik meg vannak győződve róla, hogy a boltokban összevásárolt fast fashion holmikban virítani már önmagában stílusnak számít. Nagyon sok gothic rajongó saját maga varrja a ruháit alapanyagból! Ha valami, hát a kézügyesség és a kreativitás mindenképpen elismerendő! De összességében megegyezhetünk szerintem abban, hogy az a legjobb, ha a különböző irányzatok és szubkultúrák képesek egymás mellett létezni.

Élni, és élni hagyni! Ez legyen a jelszó.